Ó, igen, a pickup. A pickup, amely a mai napig alvázat hord kabinja alatt, amelynek a hátsó hídja még mindig igazi híd, macsósan merev, amelyben őszintén zajong az egyszerű dízel, amelynek padlójából a szerkezet gépgyomrába nyúló botok regimentjét kapcsolhatja, aki el mer menni terepen a végsőkig, amelyben gépészet gyanánt nincs más, csak dugattyúk, vastömbök és néhány masszív, zörgő fogaskerék.
A Toyota az elsőkként jelent meg Európában a Hiluxszal, időben (1968), elismertségben egyformán. Utóbbit tépázzák már sokan, mert a Nissan, a Mitsubishi, a Mazda, a Ford, a Volkswagen mind készít igen fáintos kisteherautókat, ezek szorongatják a nagy öreget. De ha a világon, vagy akár csak Európában az össz-eladásokat nézzük, a Hilux megverésére senkinek semmi esélye, még jó darabig. A Hilux a legkedveltebb, legmegbízhatóbb, legjobb pickup, pont. De itt is pokoli a küzdelem – ezért a Toyota most úgy döntött, kicsit bekapcsolja a turbóbúsztot, és elébe megy a többiek ötleteinek. Elnyargal messze, mert nehogy már.
A 2016-os Hilux továbbra is létraalvázaas, merev hátsó hidas, laprugós, dízelmotoros, kapcsolható összkerekes. Annyit tud, hogy lassan nem marad számára terep, ahol bizonyítani tudna, mert már maga alá gyűrte az egész Földet. Namíbia volt a cél...Namíbiában nincs semmi, csak iszonyat mennyiségű dűne, a világ összes homokja.
